Megbaszott az iskolaigazgató
A hetedik óra után gyorsan összepakoltam könyveimet és lesiettem a földszinti folyosóra. Befordultam, majd sebesen indultam az igazgató irodája felé. Mivel meglehetősen fáradt voltam, hamar túl akartam lenni az elbeszélgetésen, amit az igazgató ma reggel kért tőlem.
- Biztos megint helyettesítenem kell holnap. - gondoltam morcosan, miközben rövid kopogás után beléptem az irodába.
- Jó napot, Ibici - állt fel karosszékéből mosolyogva Mihály, majd az íróasztalával szemben álló bőrfotelhez kísért. Leültem, ő pedig asztalát megkerülve kényelmesen elhelyezkedett.
- Hogy van mostanában. Régen találkoztunk. - Mondta somolyogva.
- Valóban, mostanában rohangálok csak az emeletek közt. - Feleltem, miközben azon gondolkodtam, hová akarhat kilyukadni.
- Nem, túl jó az órarendje, igaz? Sajnos, nem én állítottam össze.
- Tudom, persze, nem is azért mondtam, csak.
Ekkor vettem észre, hogy Mihály nem az arcomat nézi beszéd közben, hanem csillogó szemekkel a lábamat bámulja. Idegesen lábat váltottam s egy fészkelődő mozdulattal megpróbáltam lejjebb húzni szoknyám szegélyét, de a fránya ruhadarab csak nem lett hosszabb. - A csuda vigyen el, Mari - átkoztam gondolatban kolléga és barátnőmet, aki rábeszélt, hogy megvegyem a feszes fekete miniszoknyát. Noha szinte mindig rövid szoknyát vagy ruhát hordok, de bármennyire nem látszik, mégiscsak ötvenegy éves vagyok, ez a kis szoknyazsebkendő meg teljesen meztelenül hagyja a combomat. Huszonöt éves lányom, Nóra meg is jegyezte, hogy minél öregebb vagyok, annál rövidebb szoknyákat hordok. De hát mit tegyek, ez a divat, és így legalább fiatalabbnak érzem magam, és némileg a tananyag iránt nem igazán lelkesedő fiúdiákokat is kordában tudom tartani - ha nem is a táblát, de legalább a lábam figyelik.
Mihály ekkor felállt, megkerülte asztalát s a nagy vörös bőrfotel karfájára telepedett.
- Tudja, hogy nagyon csinos? - kérdezte kéjesen, miközben egy hirtelen mozdulattal végigsimított combomon. A hirtelen érintéstől összerezzentem, de Mihály keze töretlen haladt felfelé, egészen harisnyakötőmig, mely alig pár centivel volt szoknyám szegélye felett.
- De Mihály! - kiáltottam rá, dühösen felpattanva. Egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól, majd fülig vörösödve kiviharzottam az irodából. Igazából sosem zavart, hogy a fiúk megjegyzéseket tesznek a hátam mögött, nem kifejezetten ötvenéves tanárnőkhöz illő öltözékemre, sem ha feltűnően méregettek, de most legszívesebben egy cukros zsákba bújtam volna a fejem búbjáig. Mindenki szemében nyálcsorgató kéjvágyat láttam, egész hazáig.
Ingerülten csaptam be magam mögött lakásunk ajtaját, majd gyorsan legurítottam kiszáradt torkomon egy pohár hideg vizet. Lassan lecsillapodtam, majd lányom szobája felé vettem az irányt, hogy konzultáljak vele vacsora ügyben. Épp be akartam nyitni szobájába, mikor bentről ütemes nyögésekre lettem figyelmes. Pár másodpercig hallgattam az aktust, majd csendben a nappaliba mentem és a kanapéra roskadtam. Nem tudtam, hogy Nóra melyik barátjával tölti délutánját ily kellemesen, de igazából nem is érdekelt. Az első gondolatom miután elpilledtem az volt, hogy már több mint egy hete nem szeretkeztem. Mióta tíz éve elváltam, főleg Mari baráti összejöveteleinek hála mindig volt kivel lefeküdni, de az utóbbi hónapok olyan zűrösre sikeredtek s a legutóbbi is csak egy futó menet volt Mari férjével a kocsijában, örültem, hogy legalább elélveztem.
Valójában miért is utasítottam el ilyen határozottan Mihályt? - töprengtem, hogy nem vagyok válogatós fajta, igazgatóm meg, ha nem is egy Adonisz, de azért mégiscsak ép ember. Túl hirtelen és váratlan volt, igen. Bizonyosan ez volt a baj, nem voltam felkészülve. Noha barátném partijain sem kell túl sokat várni, hogy a lényegre terelődjön a szó, de oda úgy megyek, hogy legalább egy férfival közösülni fogok.
Másnap azonban már felkészültem, méghozzá nagyon alaposan. Ismét a fekete miniszoknyát vettem fel, de mellé fekete harisnyát, és egy égig érő sarkú cipőt. Felragasztottam vörös műkörmeimet, melyeket az iskolában csak ünnepségek alkalmával teszek fel, és alaposan kifestettem magam.
- Anya! - szólított meg álmélkodva reggel Józsi fiam - Nem lesz ez egy kicsit túl kacér?
- Ugyan már - veregettem meg vállai - csak divatos.
Meglehetősen korán beértem és nyomban az igazgató irodájába siettem. Mihály épp telefonált, de a kagyló majd kiesett kezéből, mikor megpillantott. Kihívón mosolyogva a bőrfotelba ültem, s hagytam, hogy a szoknya harisnyagumim fölé csússzon.
- No, Mihály, - szólítottam meg a telefonálást sebtében befejező igazgatót - ma nem tetszem?
- De, nagyon! - dadogta zavartan, de hamar úrrá lett meglepetésén s a fotelhoz sietett. De tettem róla, hogy önbizalma ne szilárduljon meg túlságosan, lévén nyomban megmarkoltam herezacskóját.
Mihály riadtam meredt rám, majd az ajtóhoz sietett s ráfordította a kulcsot. Mikor újból mellém lépett, ismét kézbe vettem immár merev hímtagját. Lassan kigomboltam sliccét, s immár magát a meleg pénisz szorítva lassan de erőteljesen pumpálni kezdtem. Elégedettem konstatáltam, hogy Mihály kellően nagy mérettel rendelkezik.
- Ibici, én mindjárt. nem bírom tovább! - habogta Mihály nagyokat lihegve. S valóban, szegény igazgatóm nagyon régen nem nyúlhatott magához, mivel kijelentése után a harmadik pumpálásra hatalmas nyomással fröcskölte meleg spermáját arcomra. Elégedetten húnytam be a szemem, miközben a langyos, ragacsos folyadék újabb és újabb árjai ömlöttek arcbőrömre. Mikor már nem volt elég erő a kilövellésekben kinyitottam szemem és a bágyadtam támolygó Mihályra mosolyogtam. Spermája mind immár ernyedő péniszéről, mind államról combjaimra csordogált. Lassan elengedtem péniszét, majd a lábamat bőven borító fehér masszát kéjesen nyögdécselve szétkentem harisnyámon - kisvártatva mindkét combomon nedvesen-ragacsosan csillogtam combfixeim. Mihályt ennek s spermával borított arcomnak látványa hihetetlen felizgatta, mivel pénisze nyomban teljes erővel duzzadt meg. Lassan felemelt, majd asztalára fektetett. Türelmetlen kapkodva lehúzta apró kis bugyimat, majd vágytól remegve nyomta belém péniszét. Hatalmas vehemenciácal kezdte pumpálni hüvelyemet, melynek következtében másodjára is igen hamar elélvezett de csak egy pillanatnyi szünetett tartott, és ismét nekilátott a műveletnek - ekkor élveztem el én először. Mikor harmadszor is elment, tartottam tőle, hogy lassan kifogy potenciálja, ezétt fülébe súgtam:
- Most hátulról.
- Hogy érti ezt Ibici? - Zihálta fülembe.
- Hát hátulról. Dugja be a fenekembe.
- A fenekébe? - emelkedett fel meglepetten Mihály.
- Igen - feleltem csodálkozva meglepetésén - még sosem dugott popsiba senkit.
- Még, ööö, nem - dadogott, de makkjával már popónyílásomat kereste. Mikor megtalálta, lassan kezdte péniszét fenekembe nyomni, de megelőztem. Egy hirtelen mozdulattal hátracsúsztam az asztalon, mire pénisze nyomba tövig süllyedt belém.
- Nem kell olyan óvatosan. - mosolyogtam az elkerekedő szemű direktorra, kinek új volt az iylesmi. De nem kellet sok, hogy belejöjjön - kisvártatva hátulról is egy hadsereg vehemenciájával rohamozott. Mikor negyedszerre elélvezett - én háromnál tartottam - kimerülten zuhant székébe.
- Nem bírom tovább! - sóhajtotta, és láttam rajta, hogy tényleg ez az igazság.
Én kéjesen kinyújtózkodtam az asztalon, felültem, lehúztam ragacsos harisnyáimat, majd az irodában lévő mosdóhoz léptem, hogy lemossam arcom és alsótestem. Mikor végeztem, s rendbe hoztam valamelyest sminkem a még mindig lihegő Mihályhoz léptem s egy csókot nyomtam a homlokára.
- Holnap folytatjuk. - súgtam a fülébe, mire nagyot sóhajtott, mely egyszerre volt végtelen fáradt és várakozásokkal teli. Elégedetten felkacagtam, majd kimentem az irodából.
Csak az öreg gondnoknak tűnt fel, hogy mintha befelé menet lett volna rajtam harisnya.
Küldj te is szextörténetet!
További Szextörténetek
Excsajok szexképei
