Igaz vagy hamis?
Láttam a szemem sarkából, hogy kilép a házból és elindul a kert végében lévő szerszámoskamra felé. Egyenes tartásán máskor is megakadt a szemem, nyugodt, magabiztos mozgásán kívül ez volt a másik, amit rendszerint titkon figyeltem az ablakom függönye mögül.
Nyáron már két éve lesz, hogy megvette a szomszéd házat, meglehetősen lerobbant állapotban. Azóta megcsinálta a kerítést, befoltozta a tetőt, rendbe tette a vakolatot és körülmeszelte az ósdi parasztházat. Úgy tűnt, ezen a tavaszon a kertet is ráncba akarja szedni, a teraszon gyülekezni kezdtek a permetezőkannák, fűrészek és most a szerszámos felől jött egy talicskával, benne ásóval.
Melegen sütött az áprilisi nap, magam is halásznadrágban és spagettipántos trikóban térdeltem az egyik ágyás mellett, ahova csatasorba ültetgettem a palántáimat. Úgy véltem, nem vehet észre egy termetesebb borókabokor miatt én viszont merészen lestem ki az ágak alól, ahányszor csak mozdult.
A férjem hosszabb időre elutazott, mint máskor is. Az év három hónapját töltötte itthon kisebb részletekben, a maradék kilencben hajtotta a kamionját. Ha hazaért, rendben voltunk de amikor utazott, nagyon hiányzott a férfi a házból és az ágyamból is. A kis falu csöndjében rengeteget unatkoztam és üdítő színfolt volt, amikor a szomszédba beköltözött Ő.
Nem sokat tudtam róla, inkább a férjemmel beszélt néha, vele is ritkán, de azért udvariasan köszönt, ahányszor csak meglátott. Magának való emberként ismerte meg a falu, aki kora hajnalban beül a terepjárójába, elhajt, délután hazatér és onnantól a ház körül tevékenykedik. Sokat töprengtem azon, mit dolgozik. Az látszott, hogy a szabadban, mert a teste mindig gyönyörűen le volt barnulva. Úgy saccoltam, a harmincas évei vége felé járhat.
Megállt a két őszibarackfa között és ásni kezdett. Én közben végeztem a palántákkal és hogy ne vegyen észre, teljes csöndben felálltam, majd elsétáltam a nyúlketrecek felé, hogy az összegyűjtött gyomot odaadjam a fiatal állatoknak csemegéül. Kitörő örömmel fogadták, szinte sajnáltam, hogy közeleg a húsvét és mind gazdára találtak, bűbájosan és szelíden szedegették ki a kezemből a növényi darabokat.
Átnéztem a szomszéd pasira, éppen a lehető legjobb pillanatban. Letámasztotta az ásót és a munkától kimelegedve éppen áthúzta a fején a pólóját. Százszor láttam már a csupasz felsőtestét, sőt láttam már nyáron, amint fürdőnadrágban locsol, mégsem tudtam levenni róla a szemem. Komoly hiányaim voltak már és belefeledkezve a látványba azon kaptam magam, hogy mindjárt kicsorog a nyál a számsarkán. Gyorsan visszalökdöstem a nyulakat a ketrecbe, rájuk zártam az ajtót és visszatértem az ágyásaimhoz, hogy előkészítsem a terepet a következő adag palántának.
Alig vettem kézbe a gereblyét, amikor megláttam, hogy az egyik kisnyúl kiszökött a ketrecből és most teljes erőből vágtat végig a kerten. Eldobtam a szerszámot és utána eredtem. Fürge volt és ravasz: elrohant a komposztálóig és vissza, majd futottunk néhány kört a kút körül, ezután bevágtatott a szőlőbe, de amint utolértem volna, átbújt a kordon alatt a következő sorba. Már csaknem elkaptam, amikor meglátta a szomszéd kerítésén lévő egyetlen nyílást, ahol hiányzott egy kerítésléc és azon egy pillanat alatt átbújt. Tudtam, hogy ebből baj lesz, ha nem kapom el, a környék összes friss palántáját tönkreteszi. Elfutottam hát a kerítés mentén oda, ahol a szomszédom félmeztelenül izzadva ásta a földet.
-Jó napot szomszéd! – köszöntem rá lihegve. – Elszabadult az egyik nyulam és átszaladt a kertjébe. Tudna segíteni nekem?
A rakoncátlan kis feketeszínű dög ebben a percben elő is bukkant a bokrok közül.
-Kézcsók, persze! Jöjjön át, nyitva a kapu, addigra megfogom.
Mire átértem, a nyúl már fogoly volt. A szomszédom ragaszkodott hozzá, hogy sajátkezűleg hozza vissza a ketrecbe. Miután betuszkoltuk a testvérei közé, már ment is volna, de én nem akartam elengedni némi viszonzás nélkül és meghívtam egy üdítőre. Örömmel elfogadta, azzal a feltétellel, hogy nem hideg. A hintaágyam mellett a fenyőfák rejtekében volt egy doboz almalevem és hozzá pohár, így leültünk oda inni.
-Egyedül van? – kérdezte.
-Igen, a férjem csak tíz nap múlva jön haza.
-Nem lehet túl jó ez a sok magány egy ilyen csinos fiatalasszonynak – mondta és ivott egyet a poharából, miközben engem vizslatott.
Végignéztem magamon, na ja, csinos és igényes… Leharcolt kerti papucsomból kikandikáltak a koszos lábujjaim, a térdem fekete volt a sártól, ami a földtúrástól feketéllő körmeimmel vetekedhetett csak. A hajam összevissza kócos volt még a bokrok közti szaladgálástól – némelyik ág vendégmarasztalónak bizonyult. Jobb kézfejemen véres csíkok éktelenkedtek, mert a nyulat egy rózsabokor alól is próbáltam kiszedni. Döbbentem vettem észre, hogy a trikóm elszakadt, túlságosan sokat fölfedve a bal mellemből. odakaptam, hogy igazítsak rajta valamit, de még a levegőben találkozott a kezünk.
-Ne, hagyja! Tudod… nagyon szépek a melleid. Alig tudtam dolgozni, ahogy az ágyás fölé hajoltál. Tökéletes látványt nyújtottak, ahogy lágyan előrebillentek.
Dermedten ültem: ez a fantasztikus testű, magának való, szófukar pasi titokban engem lesett a kertben? Mégis följebb húztam a pántot, zavartan sütöttem le a szemem.
-Tudtad, hogy a fürdőtök ablaka éppen a hálószobámra nyílik? – folytatta. – Esténként mindig figyellek, amint leveszed a ruháidat, és gyönyörű vagy amikor a kebleid kiszabadulnak a szoros melltartódból, te pedig életet masszírozol beléjük.
Megállt bennem az ütő. A fénymániám volt az oka, hogy nagy, széles ablakokat rakattunk a fürdőszobára és mivel sok évig nem lakott a szomszédban senki, eszembe sem jutott esténként behúzni a függönyt. Égő lámpák mellett mint egy akváriumban vetkőzve szolgáltattam a műsort Neki, anélkül, hogy tudtam volna róla. Lángba borult az arcom.
-Elnézést, sajnálom, majd máskor odafigyelek és elhúzom a függönyt… - dadogtam zavartan.
-Ne, az Isten szerelmére, ne! Olyan csodálatos vagy, hagyd meg nekem ezt a kis örömöt!
A hangja elhalkult, a keze felém mozdult, megfogta a trikóm pántját és leemelte a vállamról. A szívem a fülemben dobogott, alig kaptam levegőt, bénultan tűrtem, amit velem tesz. A mellem egy pillanat alatt előtűnt a maga mezítelenségében. Óvatosan érintette meg, mint valami törékeny porcelánt, köréfonta az ujjait és egy kissé megemelte, hogy érezze a súlyát. Majd látván, hogy nem menekülök el, a másik kezével is odanyúlt, lehúzta a trikóm másik pántját, és a jobb mellemet is ugyanígy körülfogta, megemelte. Lecsusszant elém a hintaágyból és letérdelt a földre. Közelebb hajolt, megérintette ajkaival meredő mellbimbómat, majd kinyújtotta forró, puha nyelvét és óvatosan körbenyalta.
Villám futott rajtam végig, hetek óta nem volt már itthon a férjem, nem ért hozzám senki, a feltoluló vágy készült belőlem kitörni. De nem mertem biztatni Őt, soha nem léptem félre, soha nem voltak azelőtt sem ledér kalandjaim. Lenyűgözött és lebénított egyszerre, ahogy ez a fantasztikus pasi feszülő izmokkal, reszkető élvezettel vette a szájába a mellbimbómat.
Gyengéden nyalogatta körbe, keze lecsúszott és a derekamnál kicsit lejjebb vett fogást, amitől még bizsergetőbbé vált az érzés. Másik keze szünet nélkül simogatta, súlyozgatta a jobb mellem. Majd váltás következett: az a keze is lecsúszott a derekamra és most a másik mellemet vette a szájával kezelésbe. Nyalogatta, csókolgatta, szívogatta, körülkényeztette. Én nem tudtam eltitkolni előle a rámtörő izgalmat és az azt lassan felváltó vágyat. A testemen hullámok futottak át, keze ide-oda csúszkált a csípőmön emiatt. Önkéntelenül megfogtam a haját, valahová csak kellett kapaszkodnom? És beletúrtam a dús sötétszőke fürtökbe. Egyre szaporábban vettem a levegőt, miközben megfeszülő karjaimmal közelebb és közelebb húztam magamhoz őt.
Lassan elengedett, távolabb húzta a fejét, felemelte előbb az egyik majd a másik pántját a trikómnak, újra befedve a cicim, szeme a szemembe fúródott. Aztán egy mozdulattal visszaült mellém a hintaágyba, majd megfogta a kezem és a szájához húzta.
-Köszönöm – mondta - , ez igazán üdítő meghívás volt!
Kezet csókolt majd fölállt és elment.
Ott maradtam egyedül a fenyőfák rejtekében. Először nem értettem, miért nyúlt hozzám, aztán nem értettem, miért engedett el. Amikor elment, nem kerülhette el a tekintetemet a nadrágja elejének domborulata. Ha látta, hogy feltüzelt és nem menekülök el, vajon miért nem folytatta? Össze kellett zárjam a combom, az izmaim megfeszültek. A melleim különösen érzékenyek, még egy perc kellett volna és ott helyben elélvezek. A légzésem lassan csillapodott és az ölemben összetolult vér is csak lassan oszlott.\"
Küldj te is szextörténetet!
További Szextörténetek
Excsajok szexképei
